ZOller megmondja

Naponta új információval, ismerettel, tudással találkozunk, melyek gyakran nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megértsük és elboldoguljunk mai rohanó világunkban. Ezen információk jelentős része ugyanakkor írott formában jut el hozzánk (függetlenül a hordozó eszköztől), így nagy szükség van arra, hogy gyorsan, jól olvassuk ezeket a szövegeket, és ami még fontosabb, hogy hatékonyan feldolgozzuk, megértsük őket. Mi történik viszont akkor, ha valaki nem tud olvasni vagy csak problémát jelent neki a szövegértés? Hogy állunk mi magyarok az analfabetizmus kérdésével?

Először egy kis ismeretterjesztés: 1. Elsődleges analfabetizmus: az egyén nem tanult meg se írni, se olvasni. 2. Másodlagos, ha az érintett megtanult írni és olvasni, de elfelejtette. Fő oka valószínűleg a rádió, a telefon és a tévé elterjedése, de okozhatja betegség is. 3. Fél analfabetizmus ma azt jelenti, hogy egyaránt tud írni is, meg olvasni is, de csak nagyon kicsit: felismer néhány szót, nem ismer minden betűt, vagy csak a nevét tudja leírni. 4. Funkcionális analfabetizmus: az érintett tud írni és olvasni, de nagyon rosszul. Kibetűzi a szavakat, de nem érti meg az olvasott szöveget, nem tud az olvasással új információhoz jutni, új dolgokat tanulni. 5. Funkcionális analfabetizmus⁺(az előző fogalom modern kori kiterjesztése, egyes vélemények szerint bevezetésre javasolt): az érintett viszonylag folyékonyan ír és olvas, de a szövegértében továbbra is rosszul teljesít, idegen szavakat, kifejezéseket nem ismer vagy csak keveset, és csak nehezen, sok erőfeszítéssel jut hozzá új információkhoz.

Magyarországon az első három kategóriába esik a felnőtt lakosság (15-85 éves kor) 2%-a, a negyedikbe a 33%-a (a 15 évesek 2015-ben 28%-ot produkáltak), illetve a kiterjesztett ötödikbe a majd 20%-a (bár ez csak becsült adat).

Mit is jelent mindez? Gondoljunk bele, hogy a lakosság kicsivel több, mint a fele nem vagy csak rosszul és nehezen érti meg egy leírt szöveg lényegét, tartalmát, mondanivalóját, és ennek megfelelően ismeri/nem ismeri meg a világot. A neten sok anyagot lehet találni az okokról. A szakik egy része általában az oktatási rendszer minőségét, hatékonyságát, elavultságát (pedig az eloszlás nem feltétlen áll egyenes arányban az iskolai végzettséggel), míg mások a modern kor okos eszközeinek térhódítását és az olvasás (értsd könyvolvasás) jelentős visszaszorulását okolják.

Félreértés ne essék, senkit nem akarok megbántani. Ők is emberek, köztünk élnek és boldogulnak! Kis cikkemben éppen arra világítok rá, hogy szövegértés hiányában is lehet például jogosítványt szerezni, háztartási gépeket üzemeltetni, hitelt felvenni, szavazni, vezetői állásokat betölteni. Azt viszont mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy elképzelje – és magában megválaszolja – hogy egy ilyen fontos készség hiányában Ők mit értettek meg például a KRESZ könyvből, tudják-e mi van a hitelszerződésükben, képesek-e kihasználni a háztartási gépük vagy telefonjuk minden funkcióját, megértik-e mire szavaznak, és egyáltalán tudatában vannak-e annak, hogy igazából funkcionális analfabéták?