ZOller megmondja

Naponta látom az üzletekben, boltokban, amint a kóválygó vásárló – miután teljesen feladta és rájött, egyedül nem fog neki menni – meglát egy eladót, felderült arccal odalép hozzá és megszólítja: „Elnézést, meg tudná mondani…”

Nem kell messzire menni, elég, ha csak beülünk a bolt melletti kávézóba, és perceken belül halljuk, amint a vendég hasonlóképpen integet a pincérnek: „Elnézést, fizetni szeretnék…” vagy „elnézést, rendelni szeretnék”. Miután megittuk a kávét, és van még egy kis időnk, elmegyünk a postára, az orvoshoz, az autószerelőhöz, az okmányirodába, és minden esetben ugyanazt halljuk: „Elnézést, meg tudná mondani…”, „elnézést, segítene…”, „elnézést, mi a bajom tulajdonképpen…”.

Mindez gondolkodóba ejtett. Miért kérünk ilyenkor elnézést? Mert megszólítottuk az eladót, a pincért vagy a hivatali ügyintézőt? Esetleg megzavartuk az adott tevékenységében, szundikálásában? Vagy egyszerűen csak mert létezünk, és a sors kiszámíthatatlan szeszélye folytán éppen az ő szeme elé keveredtünk?

Drága barátom szerint, az elnézés az, amikor az unatkozó paraszt bácsi, bemegy a pajtába, hátulról megközelíti a kecskét, majd „elnéz” a szarvai között :-) Racionálisabban, a Magyar értelmező kéziszótár szerint, az elnézés az elnéz igével kifejezett cselekvés. Elnézünk a távolba, elnézünk egy címet vagy matematikai feladatot és igen ezt a szót használjuk akkor is, ha valamely hiba, tévedés, gyarlóság, helytelen cselekedet enyhe elbírálását, megbocsátását kérjük. Az első két jelentés gondolom most nem játszik, mivel nem a pincér mellett nézünk el, vagy keverjük össze a bolti eladót egy tűzoltóval, hanem marad az utolsó, azaz ha valakinek rálépünk a lábára, elrontunk valamit, hibázunk, vagy valamilyen kellemetlenséget okozunk.

Nos, eddig eljutottunk, de továbbra is marad a kérdés, mi rosszat követünk el az eladóval, pincérrel, ügyintézővel szemben, amikor megszólítjuk őt? Emellett talán még izgalmasabb, hogy miért terjedt ez el ez a formula ennyire a széles köztudatban, miért használják oly sokan?

Próbáltam nyomozni, túrtam az internetet, kérdezősködtem és kerestem az „elnézés” használatát alátámasztó érveket, de nem jártam sikerrel. Egyszerűen ez egy buta, téves és hibás berögződés, mely annyira beleette magát a társadalmunk beszédkultúrájába, hogy fel sem tűnik a résztvevő feleknek. Én mégis Don Quijote módra ajánlom mindenkinek, ne hagyjuk magunkat, ne süllyedjünk el a középszerűség bűzös mocsarában. Világítótoronyként legyünk üdítő kivételek és használjuk bátran a helyes, és legalább annyira kedves, tisztelettudó, „kérem”, „legyen szíves” és hasonló formákat.

Segítségképpen pár példa:

„Pincér, kérem, fizetek…”, „legyen szíves megmondani hol találom...”, „kérem, segítsen eligazodni, merre van…” „legyen szíves átadni az üdvözletemet e cikk írójának…” :-)